A   CANE   CORSO

Eredete az ókori időkig nyúlik vissza. Küllemük nem vagy csak alig módosult az idők során.

I.e. 55. körül jelentek meg Rómában ahol termetüknek és erejüknek köszönhetően elnyomták a görög eredetű molosszusokat.   Számtalan ábrázolás, festmény, szobor tanúsítja, hogy elterjedt fajta volt.

Felice Cesarino – Molosso című könyvében ezt írta:”Nem tudjuk pontosan, hogy az eredeti ázsiai tipus hogyan került Itáliába. Az viszont biztos, hogy a római molosszusok  a nagyszerű mezopotámiai és asszír kutyának az utódai.”

A sumérok már az i.e. III. évezredben különbséget tettek  a kisebb és mozgékonyabb „fogókutyák” /vadászatra majd állatviadalra használt ebek/ és a hatalmas, nagytestű, gyakran  90-100 kilós  „hadikutyák között.

A mára már kihalt Barenbeisser nevű fajta éppen azt a méretkategóriát  testesítette meg, olyan küllemű volt mint a mai Cane Corso.  A hasonlóság nem véletlen. Ugyanattól az őstől a római molosszustól származtak . Ide tartoztak még a Wales-i gafaelgi vagy könnyű masztiff és a dél-francia alant vautreé. Közülük azonban csak a Corso maradt fenn. Mindezeket igazolják a XVII. századból fennmaradt német metszetek, leírások is, valamint a XV. és XVI. századból fennmaradt festmények. Ezeken a festményeken vadászjeleneteket örökítettek meg ahol a kutyák vadkanokat, medvéket gyűrnek le. Használták még gulyák, és kondák mellett is, őrkutyaként vámosok, csőszök mellett is. Erről azonban nem készültek festmények, ugyanis az egyszerű emberek mellett dolgozó kutyákat ritkán vagy egyáltalán nem  örökítették meg.

Egy régebbi  zoológia munka név szerint ír a Cane Corsoról. Konrad Gesner  /1515-1565./ svájci orvos Encikolopédiájában ókori elődeihez hasonló alapossággal  írta le kora állat- és növénytani ismereteit. A Cane Corsoról ezt írta: „Nagyszerű kutya, melynek fürgesége, hatalmas testi ereje, rendkívül erős harapása lehetővé teszi a menkülő vad utolérését és megragadását. Bátorsága és fáradhatatlansága bámulatra méltó, kiválóan alkalmas akár a legveszedelmesebb nagyvadak  vadászatára is. Calabriában szicíliai dognak is hívják.” Ez egy újabb utalás a fajta elterjedési területére. A Rómától délre eső  területeken ismert vadász, házőrző- és terelő ebekként használták. Ebből fakad a nevével kapcsolatos félreértés is, ugyanis a Cane Corsot korzikai kutyának fordítják, azonban semmi köze a Franciaországhoz tartozó szigethez Korzikához. Az Appenin-félsziget alsó harmadán és Szicília szigetén a római idők óta nagy becsben tartották ezt a fajtát. Segítője volt a pásztoroknak, parasztgazdáknak, vádászoknak. Félelmetes őre volt a csordáknak.

A corso görög eredetű szó, jelentése zárt terület, udvar. Tehát a Cane Corso név területőrző kutyát jelent. „A bekerített udvar őrzője.”  Szicília népe számára az erő, bátorság és hűség szimbóluma.

Az idő haladtával, a foglalkozások megszünésével a fajta is hanyatlásnak indult. Campania, Molise, Puglia és Basilicata lakóinak köszönhető, hogy ez az ősi fajta nem  pusztult ki. A Cane Corso az I., valamint a II. világháborút követően szinte teljesen kipusztult.

Prf. Giovanni Bonatti /1973./ Pugliban fedezett fel néhány egyedet. Megszerette ezt a fajtát és társaival hosszantartó kutatásba kezdett a még meglévő egyedek után. Társaival Stefano Gandolfival és Giancarlo Malavasival megalakították a Cane Corsosok Baráti Körét /S.A.C.C. – Societa Amatori Cane Corso/  1983-ban majd 4 év után a pontos standardot is rögzítették /1987/. Ekkor kb. 70 Corsot tartottak nyilván. Sokáig nem ismerték el önálló fajtaként. Veronában 1990-ben egy kiállításon óriási sikere volt. Ezzel a Cane Corso megvetette lábát a klasszikus védőkutyák mezőnyében.

Az FCI 1994-ben tagjai közé sorolta. Stefano Gandolfi írta egykor: „Ha meg akarjuk magunkat ismerni a gyökereinknél kell kezdenünk. Nem hagyhatjuk ki a Cane Corsot sem, mert ha elfeledkezünk róla egy kis darabot elveszítünk saját történelmünkből.”

A Cane Corso világszerte egyre növekvő népszerűségnek örvend. Ősei területvédő tulajdonságait a mai napig hűen megőrizte. Tekintete büszkeséget, határozottságot sugároz. Dominanciára törekvő, magabiztos. Fajtársaitól tiszteletet vár. Ha ezt nem kapja meg nem tér ki a harc elöl sem. Rendkívül erős védőösztönnel rendelkezik. Idegenekkel szemben kifejezetten barátságtalan. Gazdáját, családtagjait védelmezi, a gyerekeket imádja. Megbízható, kitartó, olykor makacs, de ugyanakkor gyengéd, hízelgő, ragaszkodó családi kutya. Rosszul viseli a tartós egyedüllétet. A gazda hiánya lelki sérülést okozhat nála,

ezért mindennapos törődésre, szeretetre van szüksége melyet ki is követel magának.

Ha megkapja azt a sok-sok szeretetet amire szüksége van bármire kiképezhető.

 A korán elkezdett szocializációval kiküszöbölhető az antiszociális, kötekedő, agresszív vagy kezelhetetlen magatartás. Intelligens, fogékony, pozitív megerősítéssel, jutalommal  könnyen és gyorsan tanul. Ezáltal egy könnyen kezelhető, jó kedélyű, gazdájára folyamatosan figyelő kutyát kapunk. Kiváló fogáskészségű, erre szinte tanítani sem kell. Ezek a tulajdonságok már pici korban is felfedezhetők.

A kölyök és növendék kutyák egészséges fejlődéséhez, jellemük pozitív kialakításához szükséges a körültekintő, következetes nevelés, mely során  boldog, kiegyensúlyozott, egészséges, és számunkra is sok örömet nyújtó  négylábú társunkká válik hosszú-hosszú időre a Cane  Corso.